A tiltakozások és a civil szervezetek érdekképviselete hatására az új kormány úgy határozott, hogy az izlandi állampolgárokat is be kell vonni egy új alkotmány létrehozásába, és 2009 . november 4-én megkezdte az ezzel kapcsolatos jogszabály tárgyalását. Ezzel párhuzamosan a polgárok is szervezkedni kezdtek, a 2009. november 14-én szervezett Nemzeti Fórumot az interneten élőben közvetítették.
1.500 embert hívtak meg a gyűlésre, ezek közül 1200-at véletlenszerűen választottak ki, 300 pedig vállalatok, intézmények és más érdekképviseleti csoportok képviselői közül került ki. Életkoruk 18 és 88 közötti, 47%-uk nő, és Izland minden közigazgatási egységét igyekeztek arányosan képviseltetni.
2010 június 16-án elfogadták az alkotmányról szóló törvényt, és új fórumot hívtak össze. A törvény szerint a fórum tagjait véletlenszerűen kellett kiválasztani a népességnyilvántartásból, lehetőleg reprezentatívan az ország minden részéről, a nemek egyenlő arányával. A fórum 2010 november 6-án indult 950 véletlenszerűen kiválasztott taggal, albizottságokba szerveződve, azzal a céllal, hogy az általa kidolgozott 700 oldalas dokumentum legyen az alapja az alkotmányozó gyűlés munkájának. A fórum létrehozását támogatta mindkét korámnypárt és a tiltakozásokat, illetve az első nemzeti fórumot is vezető Anthill civil csoport is. A parlament által kijelölt hétfős alkotmányozó bizottság felügyelte a fórumot.
A folyamat következő lépése 25, politikailag nem elkötelezett fő megválasztása volt 2010. október 26-án. A szavazás az izlandi viszonyokhoz képest alacsony, 35,95%-os részvétellel történt, aminek okai között lehetett az, hogy a média kevéssé tájékoztatott az eseményekről, hogy nem volt egyetértés az alkotmányozás jelentőésgéről, nem folyt nyílt vita a jelöltekről és a jelöltek között, de az is, hogy már nem csökkent a lelkesedésük a választások iránt, tekintve, hogy abban az évben ez már a harmadik volt. A Legfelsőbb Bíróság később érvénytelenítette az eredményt a választások során elkövetett eljárási hibák kapcsán érkező panaszok miatt (felmerült, hogy ennek politikai okai voltak), de a parlament úgy döntött, hogy az eljárást, és nem a jelölteket marasztalták el, így a kiválasztott 25 fő is legyen a az alkotmányozó tanács tagja, így az alkotmányozás tovább folytatódott. A tervezetet 2011. július 29-én mutatták be a parlamentnek, ezzel a tanács munkája lezárult. Valószínűleg népszavazással fogják megerősíteni az új alkotmányt, többek között azért is, mert a parlament tagjainak számát is csökkenti az új tervezet.
Az új alkotmány egyik sokat vitatott, de az alkotmányozási folyamatban folyamatosan és egyértelműen jelen lévő szándéka, hogy az ország nemzeti erőforrásait a nemzet közkézen tartsa (ezt a pontot a politikai elit nem feltétlenül támogatta).
Az alkotmány nagy hangsúlyt fektetett a hatalmi ágak megosztására, a jogalkotó és a végrehajtó hatalom szétválasztására, a parlamentnek a felügyelő és pénzügyi irányító szerepére, a kormány és a miniszterek jogkörére, illetve megerősítette a “köz” részvételének lehetőségét a demokráciában, például a választópolgárok 10%-a kezdeményezhet népszavazást és 2%-uk benyújthat jogszabályjavaslatot. Az izlandi alkotmány(tervezet) által létrehozott új szerv a Lögretta, ami a törvények alkotmánnyal való összhangját vizsgálhatja majd. Megerősítették a helyi önkormányzatok szerepét, a szubszidiaritás jegyében. A helyi önkormányzatokkal és szerveikkel egyeztetni kell az őket érintő törvények alkotása során. Külön rendelkezések szólnak a bíróságok működéséről, a bírák kinevezéséről és függetlenségéről. A nemzeti önrendelkezést érintő nemzetközi szerződésekről mindig kötelező erejű népszavazással kell dönteni.
Az emberi jogokra vonatkozó fejezet is hangsúlyos, minden embert megillet a jog, hogy méltósággal éljen. Ez a rész szól a kormány átláthatóságáról és tájékoztatási kötelezettségéről, illetve az állampolgári jogoknak a hatóságokkal szembeni érvényesítésének lehetőségéről. A sajtó jogai is itt szerepelnek, megerősítve az információszabadságot, külön kiemelve, hogy mindenki szabadon gyűjthet és közölhet információkat, és a közigazgatásnak átláthatónak kell lennie.
Az internetes javaslattételre mindenki megkapta a lehetőséget, bár a tanács Facebook oldalának mindössze 4000 követője volt. Igaz, hogy bárki felvethetett kérdéseket, de azok vitája, kimenetele már a tanácstagokon múlott. Így a “közvetlen demokrácia” megvalósulása nem feltétlenül bizonyított, nem látható, hogy mennyire folyt bele valóban az izlandi lakosság, illetve mennyire volt reprezentatív a részvételük. A felvetések jelentős része inkább politikai, mint alapjogi kérdés volt, ezért egyes hangok szerint az alkotmány túlságosan konkrét és a későbbi generációk számára esetleg túl rugalmatlannak bizonyulhat (Erről itt lehet többet olvasni.)
Az alkotmányozás folyamatáról szóló hasznos blog
Az izlandi alkotmányozó tanács honlapja
