Sokan nevezték az izlandi eseményeket forradalomnak, a válságkezelés paradigmaváltásának, sokan tartják az országot példának arra, hogy a népakarat szembeszállt a pénzügyi világ hatalmasságaival, és új történelmet írt. Biztos, hogy Izland története hazánk és sok más ország számára is szolgál tanulságokkal, de nem biztos, hogy a megfelelő következtetéseket vonjuk le, ha téves információkból indulunk ki. Szóval mi is történt valójában Izlandon?
Nyilván biztató lenne azt látni, hogy egy kicsi, sérülékeny ország a saját erejéből kilábalt a nehéz pénzügyi helyzetből. Bizonyára ezért népszerű az Izlandról szóló cikk, amit magyar fordításban is lehet olvasni.
A cikket tételesen cáfoló izlandi válasz (2011 augusztusából) más megvilágításba helyezi az itt leírtakat.
Tehát bekezdésről bekezdésre az eredeti cikk téves állításainak helyreigazítása, idézőjelben az eredeti cikknek a Világ helyzete blog oldalán elérhető fordítása:
Izland nem tagja az Európai Uniónak (ez az állítás a magyar fordításban nem is szerepel, de az eredeti cikkben igen – ford. megj.) és nem ment csődbe.
Izlandon 3 bank ment csődbe 2008-ban.
“2003-ban Izland adóssága a GNP-jének (Gross National Product – Nemzeti össztermék) 200-szorosa volt, míg 2007-re 900-szorosára nőtt.” - Izland adóssága 2003-ban a GDP 57%-a volt, 2007-ben pedig a GDP 43%-ra csökkent (a Világbank adatai alapján). 2009-ben ez az arány 109%-ra nőtt.
Ami esetleg megtéveszthette a cikk íróját az az a tény, hogy a bankok adóssága volt a GDP 9-szerese 2007-ben.
“Bedőlt és államosításra került a három legnagyobb izlandi bank, a Landbanki, Kapthing és Glatnir, míg a Kroner euróban számolva értékének 85%-át bukta el. Az év végére Izland csődöt jelentett.”
Tehát még egyszer: Izland nem ment csődbe, Az izlandi korona értéke akárhonnan nézve is 50%-ot vesztett az euróval szemben.
“A várakozásokkal ellentétben, a válság hatására, a részvételi demokrácia és egy új alkotmány révén az izlandiak visszanyerték önrendelkezésüket. De csak sok szenvedés árán.“
Valóban volt egy szavazás az alkotmányozó gyűlés megválasztására, hogy megbízzanak 25 embert az alkotmány megírásával. Több, mint 500 jelentkező közül lehetett választani, és az eredményeket végül meg kellett semmisíteni, mert a szavazás során nem tartották be a szükséges szabályokat. De végül új szavazás kiírása helyett ezeket az embereket a parlament kinevezte az alkotmányozó tanács tagjainak. Az országban továbbra is a régi alkotmány van érvényben, nincs új alkotmánya, a tanács egyelőre egy tervezetet terjesztett elő.
“Geir Haarde, a Szociáldemokrata koalíciós kormány miniszterelnöke megegyezett egy több mint 2 milliárd dolláros kölcsönben, amihez az északi országok hozzáadtak még két és fél milliárdot. De a külföldi pénzügyi világ nyomást gyakorolt, hogy az ország drasztikus intézkedéseket vezessen be. Az FMI és az Európai Unió át akarta vállalni a tartozást, mondván, hogy ez az egyetlen módja, hogy az ország visszafizesse tartozását Hollandiának és az Egyesült Királyságnak, akik kártérítést ígértek állampolgáraiknak.”
Az “FMI” az IMF lenne. Geir Haarde miniszterelnököt pedig a jobb oldali Függetlenség Párt adta, amely koalícióban kormányzott a szociáldemokratákkal.
Az alkotmányról még: “Az új alkotmány elkészítéséhez Izland népe 522 olyan, egyik politikai párthoz sem tartozó felnőtt közül, akik legalább harminc másik állampolgártól kaptak ajánlást, kiválasztott huszonötöt. Ez a dokumentum nem néhány politikus munkája volt, hanem az interneten írták. Az alakító üléseket online közvetítették és bárki beküldhette a véleményét és a javaslatait, folyamatosan tanúi lehettek az alkotmány alakulásának. A részvételi demokrácia folyományaként kialakult alkotmányt, a következő választások után a parlament elé fogják terjeszteni.”
Az alkotmányhoz valóban lehetett Facebook-on vagy az interneten keresztül véleményeket beküldeni, de azért az túlzás, hogy “az interneten írták”. És ez az alkotmány még mindig tervezet, még nem nyerte el végleges formáját.
A válaszcikk szerint a téves alapadatokból kiindulva a végkövetkeztetés sem helytálló: “Napjainkban viszont Izland, amint azt a valutalap új vezetője Christine Lagarde megerősítette, az elkerülhetetlennek vélt forgatókönyvvel épp ellentétes módon lábal ki a pénzügyi összeomlásból.
Görögország polgárainak azt mondták, hogy az állami szektoruk teljes privatizációja az egyetlen megoldás. És Olaszország, Spanyolország és Portugália is ugyanezzel a veszéllyel néz szembe. (Hozzáteszem Magyarország is...Szerk)
Meg kéne nézniük Izlandot. Egy kis ország, aki nem hajolt meg a külföldi érdekek előtt, és aki hangosan és nyíltan kinyilvánította függetlenségét.”
Izland nem “szállt szembe” az IMF-fel. Naivitás lenne azt hinni, hogy ezt megtehette volna.
Ahogy Sam Knight írja cikkében: “Az a hit, hogy az új bankokat mindenek felett “teljesen fel kell tőkésíteni”, nem csak jelentős kárt okoz, hanem felveti a kérdést, hogy Izlandon nem érvényesül-e túlzott befolyás. Az eladósodott háztartásokat sújtó politika és a megszorító intézkedések, amelyekkel kapcsolatban az IMF kevésbé szégyenlős, felmerül a gyanú, hogy az Arion és az Islandsbanki privatizációja vajon nem éppen az IMF parancsára történtek-e. Ha Izland vonakodott volna egyetérteni az IMF világnézetével, akkor nem kapta volna meg azokat a forrásokat, amelyek lehetővé tették a szükséges tőkekorlátozásokat és a korona zuhanásának megállítását. Ha az ország nem teljesítette volna az IMF elvárásait, akkor a szuverén adósságbesorolása (kockázati felár, CDS) jelentősen megnőtt volna, és ez elszigetelte volna Izlandot a nemzetközi tőkepiacokról (annak ellenére, hogy a tőkeminősítő ügynökségek sürgős reformra szorultak 2008 elején).”
Akár az IMF befolyásának hatására, akár anélkül, a három bankból kettőt reprivatizáltak. Vagyis félrevezető az az állítás, hogy Izland “hagyta becsődölni” a bankokat, mert nem volt pénze konszolidálni azokat. Izland 2007-ben a GDP 6%-át fordította a bankok helyzetének megszilárdítására. Tehát az állampolgárok igenis megfizették a bankszféra veszteségeit. Az OECD jelentése szerint Izland több pénzt fordított a bankjai stabilizálására, mint bármely más ország, Írország kivételével.
Ezen felül Izland harmadik legnagyobb energetikai cégét, a HS Orka geotermális energia hasznosításával foglalkozó, korábban 98%-ban állami tulajdonban álló vállalatot is megvásárolta egy kanadai cég (korrupciók és törvénysértések gyanújától övezve). Bár többek között Björk is tiltakozott, az üzlet megköttetett. Tehát az izlandiak természeti erőforrásaik jövője miatt is aggódhatnak, az összeomlás hosszú távú következményekkel járt ezen a téren is.
Tehát azoknak, akik úgy érzik, hogy Izland a jelképe a pénzügyi összeomlást okozó pénzintézetekkel szembeni harcos kiállásnak, azoknak nem szabad elfelejteni, hogy az emberek nem szabadultak meg a terhektől.
Bár sokak számára Izland a gazdasági krízis túlélésének és a társadalom újjáépítésének sikertörténete, a legtöbb izlandi számára ez a kép teljesen alaptalan és téves.
